Kialakulás szempontjából két fajta tornádót különböztetünk meg. A gyakoribb, szupercellás zivatarokhoz kötődőt és a nem mezociklonálisat. Először a szupercellásat tárgyaljuk.

Utóbbi zivatartípusból akkor keletkezik felhőtölcsér, amikor a forgó (!) zivatarfelhőben a frontális működés úgy zárul, hogy a feláramló meleg levegőoszlop átmérője forgás közben egyre csökken a tolakodó hidegfront miatt, de oly mértékben csökken a légnyomás benne, hogy a párakicsapódás már a gomolyfelhő alján megkezdődik, a cirkuláló levegőoszlop felső szélein. Ha egy gust front nem avatkozik közbe, akkor ez a tölcsér „életre kel”, és a kicsapódáskor keletkezett energiával tovább élhet, s tornádó nyúlhat le belőle.

Ez egy leegyszerűsített magyarázat, a történet sokszor ennél bonyolultabb, és még nincs is pontosan feltérképezve a tornádószületés minden körülménye. De az eddigi megfigyelések és mérések adatai alapján meghatározható egy skála, a szerepet játszó környezeti viszonyok értékeivel, amelyek szükségesek hozzá. Így például mindkét fajta kialakulás esetében egy bizonyos szintű labilitás szükséges. (A légköri labilitás az az elem, ami a konvekció erősségét és jellegét meghatározza. Hőmérsékleti és nedvességi viszonyokról van szó, illetve a légkör rétegeinek különböző tulajdonságairól ezek függvényében.) A mezociklonális tornádókhoz több feltételnek kell teljesülnie, mint a másik fajtához, és ezek közt ott van az erős labilitás is. A feltételek számának nagyságát jellemzi, hogy csak minden tízedik szupercellából lesz tornádó, bár szupercella már önmagában tornádóéhoz hasonló nyomokat hagy maga után, és a jégverés jelentősen fokozza a károkozás mértékét. Általában erősebb örvények keletkeznek így, mint nem mezociklonális társaiknál.

Az Egyesült Államok földrajzi tulajdonságainak eredménye, hogy itt alakul ki messze a legtöbb tornádó, és a legpusztítóbb rangot is legtöbbször itt nyerik el. Az északi hideg légtömegek útjába nem áll hegyvonulat, és agresszívan törnek be a kontinens fölötti melegebb rétegekbe. Ezen a területen a tornádók minden típusa előfordul. A kritikus időszak, az úgynevezett tornádó-évszak, áprilistól augusztusig tart.

A nem mezociklonális tornádók esetében nincs szükség szupercellás zivatar jelenlétére, hogy a kellő paraméterek összejöjjenek. Persze attól még járhat a két jelenség együtt. A lényeg, hogy még szélnyírás sem kell, hogy az örvényesség fokozódjon, és a labilitás sem extrém nagyságú, épp csak az év egyik melegebb szakaszában jellemző érték a feltétel. Emellett egy több országon át húzódó, alacsonyszintű konvergencia (összeáramlás). Ez megint egy ijesztő külföldi szó, de tömören annyit jelent, hogy valahova több levegő érkezik, mint amennyi kimegy, így beindul egy kiegyenlítődési folyamat – függőlegesen. Ha alacsony szinteken (alsó 3 km-en belül) jelentkezik a konvergencia, akkor fölfelé áramlás, ha magasabb rétegekben, akkor lefelé áramlás következik. Ilyen nagy kiterjedésű konvergenciasáv gyakran „toporog” egyhelyben, akár napokig is, és ciklon lassú okklúziójakor jelenhet meg. Erős napsugárzás visszaverő képességű felszínről (pl. homok) lokális feláramlás indulhat, ami a konvergenciával együtt egy meleg napon már képes tornádót produkálni – örvénylő gomolyfelhő nélkül is.

Hazánkban és egyáltalán a Kárpát-medencében a nem mezociklonális tubák és tornádók kialakulása a gyakoribb, mert itt a földrajzi és légköri jellemzők kielégíthetik az előbbi feltételeket, egy nagyobb konvergencia jelenléte mellett. Az így keletkező tornádókat könnyebb előrejelezni, mert pl. az összeáramlás helyének kiszámítása, modellezése viszonylag egyszerű folyamat, így annak sávjában a nagyobb labilitási értékeket, a legmelegebb területeket kell figyelni, hogy megkapjuk a legvalószínűbb kialakulási helyek vonalát.

Zivatarok környékén is nagy eséllyel fordulnak elő, mivel az ilyen alacsony szintű konvergenciák zivatarok kialakulását is segíthetik, igaz, csak nagyobb labilitás és kellő nedvesség megléte mellett. A csapadék keltette hideg levegő gust frontja ugyanis növelheti a feláramlás erősségét, valamint fokozhatja az örvényességet, kiemelten alkalmassá téve az adott területet nem mezociklonális tornádók keletkezésére. 2005. június 10-én az összeáramlási vonal rajtunk is áthaladó szakaszán egymástól függetlenül két tornádó és több tuba képződését is jelezték… Az ilyen tornádók ereje csak F2 szintig terjed, de extrém labilitás mellett F3-asra is duzzadhat.