POMPEII PUSZTULÁSA
Pompeii hamu és lapilliréteg alatt alusssza évezredes álmát, Herculaneumot vulkáni iszap borítja be. Ifjabb Plinius tollából hűen maradt ránk az emlék, aki a történet idején Miseumban tartózkodott, 35 kilométerre az eseményektől; nagybátyja pedig áldozatává vált a természeti katasztrófának.
Mi történhetett azon a végzetes napon? (Kr.u. 79.)
Képzeljük el az akkori életet a virágzó Pompeii-ben. A tenger felől, a Porta Marina engedi át a városba látogatókat. Az enyhén emelkedő út a Forumra vezet. Itt van, közvetlen mellettünk Apolló és Jupiter temploma. A Forumon fehér tógás papokat látunk, éppen az áldozatot készítik elő. Augusztus a betakarítások ünnepe, de 23.-án van Vulcanos ünnepe is, amely alkalomból rőt színű bikaborjút és rőt színű kan disznót szoktak áldozatul felajánlani a szabadtéren felállított áldozati helyen.
20-30 ezer ember él a városban, birtokosok, kereskedők, iparosok. Gyönyörű, nyári napra ébredünk. Reggel a szokott mederben indul minden. Hatalmas szekerek gördülnek a kockakő burkolatú utcákon. A kockakővel lerakott járdákon néhányan a piacra indulnak, ott már hajnalban megindul a nyüzsgés, az adok-veszek.
A kereskedőnegyedben egymást érik a boltok. Cipészek, bronzművesek, kelmefestők és tisztítók üzletei várják a betérőket. A pékek befűtik a kemencéket, sok kenyér fogy minden nap. A borbély is korán nyitott, a vendégek türelmesen várnak a sorukra, közben beszélgetnek.
A Macellum élelmiszercsarnokában folyik a mindennapi élet, itt a gyorsan romló élelmiszerek cserélnek itt gazdát. A pénzváltók fülkéi már kinyitottak az épület portikuszában. A Macellum mögötti szállóban az urak éppen fogadásokat kötnek a környékbeli parasztokkal.
A termákban (nyilvános fürdő) a férfiak a város életéről beszélgetnek, már rég elfelejtették a tíz évvel ezelőtti földrengést.
A bordélyházba új lányok érkeznek; szórakoztatni, mulattatni a férfiakat.
A bordélynegyedhez közel, a Foro Triangolare terén két épület is a szórakozást szolgálja. A kisebb, fedett Odeonban zenei előadásokat tartanak, a nagy nyitott színpad ad otthont a szabadtéri előadásoknak.
A közelben van Pompeii nagy sportcsarnoka, a Palestra is. Mellette a 135 méter átmérőjű amfiteátrum, a cirkuszi játékok színtere. A gladiátorok kaszárnyájában folyik a készülődés az új játékokra. Évenként 45 nyilvános ünnepet tartanak, ilyenkor szórakoztató cirkuszi előadások vannak a zsákban szökelléstől a lóversenyen át a gladiátori küzdelmekig. A gladiátorok többféle fegyverrel, páncélzattal léptek az arénába. A gladiátorok harcolnak egymás ellen; de kiéheztetett állatok, főleg oroszlánok és medvék ellen is. A küzdelem életre-halálra szól: a vesztest meg kellett ölni, csak különleges bátorsága mentheti meg a haláltól. A küzdelmeket nem a görögöktől, hanem az etruszkoktól vették át a rómaiak, ezért is voltak annyira kegyetlenek.
Az, eredetileg istenek tiszteletére rendezett játék lassan a lakosság fő szórakozásává válik A nép egy ideje egyenesen élvezi, ha szenvedést vagy halált láthat az arénában és a színházi előadásokon. Fogadásokat is kötnek a nyertesre
A Domusokban a hölgyek szépítik magukat a nagy eseményre, ők sem maradnak otthon a nagy esemény napján..
Délután egy óra van, ragyogóan süt a nap. A Vezúv környéki városok nyugalmát hatalmas dörrenés, robbanás bolygatja meg, a Vezúv kúpja az égbe repül, nyomában gáz- és porfelhő tör fel. A porfelhő elsötétíti a napot, éjszakai sötétség borul a környékre.
A leszakadt kúp helyén füstoszlop emelkedik, majd lapillieső, vulkáni hamu és por zúdul a környező városokra. Hatalmas a moraj, a föld folyamatosan reng, egyre nagyobbak a lökéshullámok. Hamar kitör a pánik. A szűk utcákon sikoltozás, fejvesztett menekülés, az emberek egymást taposva igyekeznek legalább puszta életüket menteni. Sokan elesnek. A menekülő tömeg átgázol a fekvőkön. Sokan így lelik halálukat. Mások értékeiket próbálják összeszedni. Ez a késlekedés az életükbe kerül. Menekülni csak a tenger felé lehet, a parton hatalmas tömeg gyűlik össze. A hamu és lapilli megállás nélkül hull az égből.
A füstoszlop messzire látszik, idősebb Plinius – aki Miserumban tartózkodik éppen, mint Titus császár flottaparancsnoka – elindul, hogy a flotta négyevezősoros hajóival segítséget vigyen a rászorulóknak.
A forró lapilli egyre vastagabb réteggel borítja az utcákat, sokan át sem tudnak gázolni rajta. Ők házakban keresnek menedéket az égből hulló veszedelem ellen. A szállongó anyag betör a házakba is, maga alá temet élőt és holtat. Egy kutya fut a még menekülő emberek nyomában, lábait örök futásba merevíti az égből hulló hamu és por. Egy kisgyermeket anyja menekít, mindkettejüket beborítja a szürke forróság.
Akinek mégis sikerül átlábalni az egyre vastagodó lapillirétegen, annak a tenger akadályozza menekülését. Vihar támad, ide-oda dobálja a kicsi csónakokat. Többméteres hullámokat látni. A földlökések hatására a tenger visszahúzódik, majd hatalmas hullámokban ismét előretolul.
Pompeii-ben még életben vannak néhányan, elbújva az épületekben, néhányan az alagsorban lapulnak, és fogalmuk sincs Herculaneum pusztulásáról. A szél megfordul, reggel hét óra körül eléri a gázfelhő Pompeii-t is. Aki túlélte az előző napi eseményeket, most megfullad a mérges gázoktól, testüket hamu- és lapillieső borítja be, több méter vastagon.
A Vezúv tovább játszik az emberekkel. Odacsalogatja őket, hogy földjét megműveljék. Néha egészen a kúpig engedi a játékot, azután lecsap, és elpusztít mindent maga körül; embert, állatot, növényt, tájat. Eközben önmagát is pusztítja, jócskán veszített már eredeti magasságából. Az újabb kitörések egyre vastagabb réteg vulkáni hamuval borítják be az elpusztult városokat.
A népvándorlás korára már feledésbe merülnek a hatméternyi hamu és iszap alatt örök álmot alvó városok.1738-ban tettek első kísérletet az eltemetett városok feltárására. Kezdetben csak antik műtárgyak keresése volt cél. 1860-ban kezdődtek a tervszerű ásatások, Giuseppe Fiorelli vezetésével. Attól csodálatos a látvány, hogy a megkövesedett hamu tárolta nekünk a múltat, cseppnyi változtatást sem engedve a múló évszázadoknak, koroknak.
Úgy láthatjuk az emberek mindennapjait, ahogy a tűzhányó kitörésekor abbamaradtak.
Pompeii egy régi kitörésből eredő lávaalapzatra épült. Az ókori város nyomait véletlenszerűen találták meg 1599-ben. Csatornaásás során falmaradványokra, falfestmény-leletekre bukkantak.
Miután 1748-ban, megint véletlenszerűen, újabb falmaradványok kerültek elő, megkezdődött a feltárás. Ez a feltátás könnyebbnek ígérkezett, mint Herculaneumé.
Legelőször a fedett színházat, és a sírokat találták meg, a XIX. század első felében a fórum környéke került felszínre, majd megkezdték a restaurálást is.
Fiorelli nevét nem csak a tudományos ásatások bevezetése miatt illik megemlíteni, az ő ötlete volt a gipsznyomatok készítése is. A láva megőrizte a benne elbomló test körvonalát, Fiorelli az üregbe gipszet öntött, majd megkötése után lebontotta róla a lávahamut. Így maradt ránk több felnőtt és gyermek, de a haláltusa görcsébe merevedett kutya gipsznyomata is.
A városfalakon kívül, a Porta Marina felé vezető úton láthatjuk Villa dei Misteri-t, egy patrícius lakóházát. Gyönyörű, ókori freskót őriz számunkra a ház, a dionüszoszi misztériumokról. A színek ma is olyan elevenek és ragyogóak, mint 2000 évvel ezelőtt.
Ha besétálunk a Porta Marinán, Pompeii tengeri kapuján, egyenesen a Fórumra vezet az út. Érdemes kis időt szentelni az Antiquarium meglátogatására. A sok mozaikdarab, szobor, tárgyi emlék mellett legmegrázóbb élmény a haláltusájukat vívó emberek gipsznyomata.
Ha tovább haladunk a Fórum felé, balról látható Apolló temploma, az előkerült szobrok másolatával. Eredetijüket a Nápolyi Nemzeti Múzeum őrzi.
A város legrégibb, délnyugati részén helyezkedett el a Forum.
Az eredetileg szabálytalan négyszög alaprajzú piacteret az i. e. II. században három oldalról, kétszintes oszlopcsarnokokkal vették körül. Földszintjük dór, emeletük ión oszloprendes.
A tér északi oldalát Jupiter temploma zárja le. Az elől hat, kétoldalt négy-négy oszloppal határolt, mély előcsarnokból nyílik a belül oszlopsorokkal szegélyezett cella. A Fórum szabályos négyszög alaprajzú tere a templom főtengelyében áll. A Fórumot övező oszlopcsarnokok, porticusok mögött szentélyek és középületek helyezkednek el.
A Basilica, hatoszlopos homlokzatú előcsarnokával, a fórum délnyugati sarkánál, a porticus hátoldalához kapcsolódik, i. e. 105-ben épült.
Az Amfiteátrum a város keleti részén i. e. 80 körül épült. Ellipszis alakú arénáját és alsó üléssorait a sziklatalajból faragták ki. A további üléssorokat a kitermelt és körben felhalmozott törmelékre építették, amelyekkel végül 135 méter hosszúságúra és 104 méter szélességűre növekedett, 10 000 nézőt fogadott be. A feltöltést egyik oldalon a városfal, a máshol boltívekkel áthidalt, támpillérekkel megerősített fal tartja.
A város lakóházai eltérő építési idejüknek megfelelően különféle alaprajzi típusokat képviselnek.
Az i. e. II. században épült Pansa-ház tabliumából ión oszlopokkal körülvett, tágas peristil udvarra érünk, közepét kert és halas medence foglalja el, az oszlopfolyosóból pedig szobák nyílnak.
A Verriusok háza ismét más típust képvisel. A rendkívül széles ház átriumából tablinum közvetítése nélkül, két oszloppal megosztott széles kapu vezet a széltében megnyújtott, tágas peristil udvarba. Erről a két oldaláról helyiségek nyílnak, a szemközti oldalt pedig az épület határoló falai zárják le.
Casa dei Vetti átriumában szép mitológiai festményeket látunk, peristilje ápolt növényekkel, bronz- és márványszobrokkal díszített, az északi porticus alatti lakosztály freskói gyönyörűek. Pompei-vörös alapon, fekete frízen Ámorok játszadoznak.
Casa del Fauno egyrészt faunszobra, másrészt a Nagy Sándor és Dareiosz csatáját ábrázoló mozaikja miatt lett híres.
Casa de Menandro igazi érdekessége, az aranylapra festett faliképen kívül, a ház fürdőszobája. Zöld falát finom stukkó díszíti, kis falfülkéjében vizet fröcskölő nők freskója látható. Mozaik-berakásos padlóján tengeri állatok képe, küszöbén egy sötétbőrű rabszolga az illatszeres edénykével.
Végül egy, a tragikuma miatt ismertté vált épület, a Villa di Diomene. A ház pincéjében női és gyermekcsontokat találtak, valószínűleg itt szerették volna átvészelni a katasztrófát.
A Vezúv pedig ott áll, hallgat, és tűri, hogy az ember felfedje a titkot, amit ő egykor eltemetett. Amikor már azt hisszük, a titkok végére járunk, akkor jön még egy, cáfolván mindazt, amit eddig hittünk.2005-ben, egy kút mélyén végeztek ásatásokat a tudósok, Pompeii területén. A 79. évi lávahamu alatt egy másik, régebbi lávaréteget találtak, az alatt pedig kőkorszaki leleteket fedeztek fel. Lehet, hogy az eltemetett város alatt egy másik, kőkorszaki civilizáció bújik, egy régebbi áldozata a Hegynek?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
z oldalon minden saját keresés, gyűjtés, ezért a tartalomból akármit, egy cikket, többet, képet tilos elvinni! A modulokban mindenhol ott a forrás. Az oldaldolgai (design,ikon) teljesen sajátok. Az oldal versenyre készült.
