A washingtoni tigriskonferencia résztvevői úgy vélik, az erőirtás és az orvvadászat meggátolja, hogy a természetvédők erőfeszítései sikeresek legyenek, és megmentsék a fajt a kipusztulástól.

A 20. század elején Indiától Oroszországon át Kínáig még mintegy százezer tigris élt Ázsiában. Ma a legoptimistább vélemény szerint sem található belőlük 3500-nál több vadon élő példány. A még megmaradt élőhelyeken lévő tigrispopulációk vészesen fogynak. „Élőhelyük megsemmisülése és a vadorzók tevékenysége egyaránt fenyegeti őket" – nyilatkozta Joseph Vattakaven, a WWF indiai tigrisekkel foglalkozó szakértője. Vattakaven és még vagy két tucat szakértő ezen a héten a washingtoni állatkertben tanácskozott a faj megőrzéséért küzdő Global Tiger Initiative (Globális Tigriskezdeményezés) nevű szervezet által összehívott konferencián.

A tigris az erő és a vadság jelképe, s a csíkos nagymacskát értékes bundájáért vadásszák, ugyanakkor a csontjait, fogait, karmait, bajszát és más szerveit is felhasználják orvosságok alapanyagaként vagy szexuális teljesítményt fokozó szerként, amelyek iránt óriási a kereslet a feketepiacon, ahol a nagymacska egy-egy példánya 50 ezer dollárt is megér. A vásárlók leginkább Kínából érkeznek – állítja Vattakaven, aki szerint a vadorzók elleni küzdelemben mindenkinek részt ellene vennie, a kormányszervektől egészen a tigrisek élőhelyeihez közeli helyi lakosokig.

Egy másik javaslat szerint a vadorzók módszereit jól ismerő speciális őrjáratok számát kellene növelni. „Ezek ismernék a vadorzás technikáját, el tudnák riasztani a vadorzókat, vagy akár el is fognák őket” – fejtette ki Szomphot Duangcsantrasziri thaiföldi illetékes, akinek hazájában már működnek ilyen őrjáratok. A szakember tapasztalatai szerint sok esetben ezeknek a kis fegyveres csoportoknak puszta jelenléte elég ahhoz, hogy megriadjanak a vadorzók, de ez kockázatokkal is jár, mert a másik oldalon állók is rendelkeznek fegyverekkel. Voltak már lövöldözések és halálos áldozatok is.

A területek nagy kiterjedése ugyancsak nehezíti az ellenőrzést. „Oroszországban az a probléma, hogy hatalmas területekről van szó. Ellenőrizni kellene valamennyi járművet, ami a gyakorlatban lehetetlen" – jelentette ki Vlagyimir Isztomin, állatvédelemmel foglalkozó orosz kormánytisztviselő.

Bár a tigriseket fenyegető veszélyek sorában az orvvadászat áll az első helyen, a Global Tiger Initiative szerint közvetlenül ezután a természetes élőhelyek pusztulása illetve az emberi terjeszkedés következtében történő zsugorodása következik. A hajdan összefüggő területek feldarabolódásával a tigrisek kis térségekre szorulnak, ahol nehezen találnak zsákmányt és nehezen szaporodnak. A megoldás átjárók és ökológiai folyosók létrehozása lenne a vadállatok élőhelyei között, ami lehetővé tenné, hogy ne féljenek az emberektől, és az emberek se tartsanak tőlük. Vattakaven szerint az egyes természetvédelmi területeket össze kellene kapcsolni, hogy genetikai cserére is alkalmat teremtsenek a tigrispopulációk között, mert ez létfontosságó a faj fennmaradása szempontjából.

A szakértők szerint mindennek megvalósításához rá kellene venni az érintett helyi kormányokat arra, hogy tűzzék napirendre a tigrisek megmentésének kérdését. Ezt azonban könnyebb mondani, mint végrehajtani. „Oroszországban például a tigrisek a gazdaságfejlesztésre kijelölt övezetek közepén élnek, ezért megőrzésük nem számít prioritásnak”.

Forrás: ITT