Aszály okozhatta 1644-ben a Ming-dinasztia bukását Kínában - állítják amerikai kutatók, akik ősi faminták ezreit vizsgálták meg, hogy feltérképezzék Ázsia múltbéli éghajlatát.

Ázsia vonatkozásában eddig csupán az elmúlt 60 évre rendelkeztek a tudósok megbízható adatokkal a hőmérsékletre, csapadékra és széljárásra vonatkozóan. Ugyanakkor a monszunesők hozta csapadék biztosítja a Föld lakossága felének az élelmezését, így bármilyen változásnak rendkívül komoly gazdasági és társadalmi következményei vannak.

"A globális klímamodellek rendre kudarcot vallanak, amikor az ázsiai monszun szimulációjáról van szó. Ezek a korlátok késztettek minket arra, hogy megkíséreljünk felvázolni egy jövőbeli forgatókönyvet, amikor felmelegedő világunkban hirtelen, s ezáltal váratlan változások következhetnek be" - hangsúlyozta a kutatási programot Edward Cook, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földtudományi Központja "évgyűrű-laboratóriumának" vezetője.

A laboratórium munkatársai 15 éven keresztül gyűjtötték Ázsia különböző szegleteiben Szibériától Indonéziáig, Pakisztántól Ausztráliáig és Japánig összesen 300 helyszínen az olyan famintákat, amelyek elég idősek ahhoz, hogy több évszázadra visszamenőleg ki lehessen olvasni belőlük az időjárási viszonyokat. A csapadék mennyisége ugyanis meghatározza az évgyűrűk szélességét.

A gyűrűk tanúsága szerint az elmúlt ezer évben Ázsiát legkevesebb négy alkalommal sújtotta drámai kiterjedésű aszály. Közöttük volt az 1870-es évek katasztrofális szárazsága, amely miatt milliók haltak éhen. A szárazság fontos szerepet játszhatott a Ming-dinasztia bukásában is. Kínai szövegekben egyébként történnek utalások egy olyan aszályra, amely az azt megelőző fél évezred legsúlyosabbikja volt.

Az amerikai vizsgálat szerint a szárazság valamikor 1638 és 1641 között sújthatta Kínát, a legnagyobb pusztításokat az ország észak-keleti részén, Peking közelében okozva. Az aszály nyomán parasztlázadások törtek ki, amelyek hozzájárultak a dinasztia bukásához.

A Ming-dinasztia (1368-1644) az utolsó nemzeti dinasztia volt Kínában. Gazdaságát és kultúráját tekintve a Ming-kor Kína egyik aranykora volt, nagymértékű városiasodás, kulturális virágzás, hatalmas építkezések jellemezték. Páratlan tökéletességre tett szert a kerámiagyártás, ekkor vált világhírűvé a kínai porcelán.

A dinasztia alapítója Csu Jen-csang (Zhu Yuanzhang, 1368-98 között uralkodott).  Fővárosa az első évtizedekben Nanking, majd 1421-től Peking volt. Csu Jen-csang rendkívül centralizált kormányzatot épített ki, a központi hatalom a XVII. század első évtizedeiben gyengült meg, s ekkor törtek ki a parasztfelkelések, amelyeknek 1639-ben Li Ce-cseng (Li Zicheng, 1605-1645) állt az élére. Csungcsen (Chongzhen, 1628-1644 között uralkodott) császár öngyilkos lett. A Ming-dinasztia hívei Li ellen a mandzsuk segítségét kérték, akik elfoglalták Pekinget és saját dinasztiájukat segítették hatalomra.

Forrás: ITT